Forks és környéke valóságos hely. Az írónő a Google-ön keresgélve talált rá. A könyv megírása előtt sosem járt ott. 2004 nyarán húgával Emilyvel elrepültek Port Angelesbe, majd kocsit béreltek és meg sem álltak Forksig. Miután megérkeztek az írónő megnyugodott, hogy a város pontosan olyan, mint amilyennek elképzelte. A történet tökéletesen illik a helyre. Egyetlen aprócska különbség volt, az alatt a két nap alatt, amit ott töltöttek végig napsütéses idő volt. Igen jó jelnek számított, hogy egy Belláéhoz hasonló furgont is láttak, ami pontosan olyan ház előtt parkolt, amely akár Charlié is lehetett volna. Ellátogattak La Pushba is, mely semmiben sem különbözött az elképzelt helyszíntől. Az írónő végig úgy érezte, mintha bármelyik pillanatban Jacob Blackbe botolhatnának.
A vámpír turizmus új életet lehelt a kisvárosba. Az ország minden tájáról zarándokolnak el oda rajongók, hogy élőben is láthassák a középiskolát, ahol Bella először találkozott Edwarddal, a mezőt ahol a Cullenek baseballt játszottak, a helyi rendőrőrsöt, a kórházat, ahol Bellát ellátták, a partot, ahol Jacob Blackkel és barátaival esti tábortüzeztek, vagy magát La Push-t, az indiánok rezervátumát. A kórház parkolójába még egy táblát is elhelyeztek az intézmény vezetői, mely azt hirdeti hogy a hely Carlisle Cullen kocsijának van fenntartva. Naponta átlag 100 rajongó látogat el a városba. A legtöbb lakosnak már saját „Alkonyat élménye” is van a látogatókkal kapcsolatban. Egy fiúnak például, akinek könyvtári kölcsönzőjegyét rajongók találták meg majd megtartották maguknak, vagy egy középiskolás szurkoló lánynak, akit fiatal lányok állítanak meg az utcán és ajánlanak pénzt az egyenruhájáért. Az indiánokról már nem is beszélve, akik favágásból élnek meg, és sokszor látnak rajongókat elhullott fadarabokat zsákmányolni emlék gyanánt.
A város határát jelző tábla már nem csak a helyi sportcsapatot hirdeti: „Vámpírok és Racerek”, hirdetik büszkén. Alkonyat pólókat kapni szinte minden boltban, a helyi étteremben Alkonyat specialitásokat kínálnak, vagy éppen Bella Burgert, amelyben egyedi szósz és ananász van. A rendelés mellé műanyag vámpírfogak is járnak.
„Néha már úgy tűnik, mintha itt állandóan csak alkonyodna, de az itteniek mégis érzik, hogy valami csodálatos dolognak lettek a részesei, és ez minden fáradtságot megér.”- árulta el az egyik lakos.
Kicsi, két-hálószobás ház, melyet még Reneevel kötött házasságakor vett meg. A földszinten kicsi, családias nappali van, kandallóval. Valamint a konyha az étkező asztallal, amelyhez három teljesen különböző szék tartozik. A konyhaszekrények virító sárgák, melyeket még Bella édesanyja festett be, hogy napsütést varázsoljon a házba. Egy fürdőszobája van, az emeleten. Bella szobája a ház nyugati oldalán van, és az utcára néz. Fapadlója van, világoskék falai, ferde mennyezete (tetőtér). A függönyöket már megsárgította az idő, a hintaszékben még anyja ringatta. Újdonságok a szobában: egy felnőtteknek való ágy, íróasztal és számítógép (modemes internettel). A kocsifelhajtó kövezett. Hátul van egy kis kert, mely mögött már az erdő található.
A könyvben nem minden van leírva, de Stephenie készített egy alaprajzot a házról, amit megmutatott az egyik rajongói oldal szerkesztőjének. Ő ezt nem tehette fel az oldalra, de leírást azért készíthetett. Íme: A ház Forkson kívül van, az erdő közepén. A pár mérföldes bevezető út jelöletlen és kezeletlen (sem aszfalt, sem kő, se semmi). A ház előtt egy tisztáson hat ősi cédrusfa áll, melyek szerteágazó lombjaikkal egy egész holdalt terítenek be. A ház három szintes, a földszintet egy széles tornác öleli körbe, homlokzata fehérre festett. Méltóságteljes benyomást nyújt, körülbelül száz éves és hallani a közeli folyó hangját. A bejárati ajtó egy hatalmas térre nyílik, mely valaha több szobából állhatott. A válaszfalakat eltávolították, így alakítva ki a hatalmas teret. A déli homlokzatot teljesen üveg borítja, ahonnan a folyóra is rálátni. Ennek köszönhetően a ház igen világos, melyet kiemel továbbá a falak színe is. A belmagasság igen nagy, a padlót fehér hajópadlóval burkolták, a falak is ugyanebben a színben pompáznak. Az egyik falon alig észrevehető biztonsági tábla van, amelyet beüzemelve áthatolhatatlanná tehetik az üveg falakat. A bejárai ajtótól balra emelt padlószinten egy hatalmas zongora áll. Az emelvény mögötti ajtó a konyhába vezet, amelyből az étkező nyílik. Az étkező maga nincs lezárva a ház többi részétől, csupán egy szépen ívelő válaszfal szeparálja el a nappalitól. Ezen a falon egy hatalmas plazma tévé van, amely mellett több számítógép is található. A tévé előtt sok elemből álló ülőgarnitúra van. A földszinten, a lépcső alatt található még egy dolgozó és egy fürdőszoba is. A szoba nyugati részében egy széles, masszív lépcsőkar áll, melynek korlátja finom fogású.
Az emeleten, a lépcső tetejétől kiindulva egy hosszú folyosó helyezkedik el. Mézszínű fával burkolták mind a padlót, mind a falakat. Ezen a szinten van Rosalie, Emmett és Alice szobája valamint Carlisle dolgozószobája egy kisebb könyvtárszobával, amelyek egyébként az étkező felett vannak, a ház nyugati oldalán. A dolgozószobából nyílik Esme kisebb munka szobája. Carlisle dolgozójában egy mahagóni íróasztal és egy bőrszék van. A falakat festmények borítják, közölük több Carlisle életének néhány momentumát mutatja be. Rosalie és Emmett szobája (a nappali felett) egy hatalmas L alakú helyiség, melynek egyik végében egy fürdőszoba áll, a másikban pedig egy hasonlóan nagy gardrób. Ők is részesülnek az üvegfalból. Alice szobája közös Jasperrel, de (Ezt Stephenie Meyer magyarázta el) mióta Alice teljesen kisajátította azt a maga számára, Jasper pedig sok időt tölt a saját dolgozószobájában (amely egyébként egybenyílik sajátjukkal), mindenki úgy tekint erre a helyiségre, mint Alice szobája. Jasper dolgozója szomszédos Rosalie és Emmett gardróbjával. Az ő szobájuk a bejárati ajtó és a zongora felett van. A fürdőszobájuk és a gardróbjuk a konyha feletti részre esik. A fürdőszoba egyébként akkora mint másnál a hálószoba.
A legfelső emeleten szintén egy faborítású folyosó fut végig. A tér nagy részét azonban egy „könyvtár” féleség foglalja el. Stephenie Meyer így írta le: Itt űzik azokat a dolgokat, amelyek gyakorlatilag illegálisak: okirat hamisítás, számítógép hekkelés és más kétes dolgok. Edward szobája leghátul van, az utolsó ajtó nyílik oda. Délre néz, közvetlen Rosalie és Emmett szobája fölött van, de az ő szobája négyszögletű. Neki is faltól falig ablaka van, amelyen keresztül gyönyörű a kilátás. Az ő gardróbja és fürdője a szoba távolabbi felében van, közel az ajtóhoz. A szoba nyugati falát teljesen beborítják a CD-k százait tartó polcok, és ott a sarokban található még egy igen komolynak tűnő zenei stúdió berendezés. A ház többi rézével ellentétben Edward szobájában nem a fehér szín az uralkodó. Nincs ágya, csak egy hatalmas fekete bőr kanapé, egy vastag aranyszínű szőnyeg, a falakat pedig csupán egy árnyalattal sötétebb, nehéz anyagok borítják. Közelebb a lépcsőhöz található Esme és Carlisle hálószobája. Alattuk Rosalie és Emmett gardróbja, illetve Jasper dolgozója van. Nekik is saját gardróbjuk és fürdőszobájuk van, amelyek az ajtótál távolabbi oldalon helyezkednek el. Van pincéjük is, ahol tiltott dolgokat raktároznak. Csupa olyan dolgot, amelyekhez szinte lehetetlen hozzájutni, ha nem vagy vámpír.
La Push egy kicsi, beépítetlen közösség Clalla Countyban, Washingtonban, az Egyesült Államokban. Ez az otthona a Quilete indián törzsnek és egyedül itt találhtó meg a Quilete folyó. Ez a hely alkalmas szörfözésre és bálnavadászatra. A James Strand egy Óceán Parki Üdülőhely, ami egy általános látványosság La Pushban. A La Push név franciául annyit jelent, hogy nyílás, torkolat (la bouche). Sok turista és Twilight-fan ellátogat ide, mert ez egy fontos része Stephenie Meyer regényének, hiszen Jacob Black karaktere is itt él a könyvek szerint.
Valóban létező indián törzs, akik ténylegesen a La Push nevű rezervátumban élnek. Eredetileg nagyon spirituális nép voltak. A fiúk a pubertáskor elérésekor – ha úgy akarták – különböző kalandozásokra indulhattak, hogy megtalálják önnön természetfeletti erejüket. Voltak sámánjaik, gyógyítóik és rengeteg legendájuk szörnyekről és más mitikus teremtményekről, amelyekben egytől egyig hittek. Egy kóborló alakváltó egyszer egy farkasba botlott, akit emberré változtatott. Ő volt az első Quileute. Hittek abban, hogy mindenkinek van saját őrzője, akihez imádkoztak is. Köztük volt a nap és Tsikáti vagyis a világegyetem. Hitük nagy része a feledés homályába veszett, miután megjelentek az első telepesek. 1882-ben A.W. Smith tűnt fel a településükön. Iskolát alapított és tanítani kezdte az indián gyermekeket. A törzsi neveket lecserélte Bibliaiakra. 1889-ben, békességüknek köszönhetően La Pusht rezervátummá nyilvánították, amely védettséget adott nekik a területfoglalások ellen. Ugyanebben az évben egy elégedetlenkedő telepes, aki saját magának kívánta a terület egy részét, bosszúból felégette a telep nagy részét. Így semmisült meg rengeteg felbecsülhetetlen értékű törzsi emlék, amelyek még az európaiak megjelenése előttről származott. A La Pushról jól látható James-sziget mindig is fontos szerepet játszott a törzs életében: ide temették el törzsfőnökeiket. Nagyon nagy turista látványosság lett.